Arica

Arica 2000 kmre van Santiagótól. Este még felbuszoztunk a fővárosba, ki a reptérre 9 kor, bevackoltunk magunkat a váróban és vártunk reggel ötig. A jóidő csúnyán megtréfált engem. Valparaisoban annyira jó volt az idő végig, hogy farmerben és rövid ujjúban lehetett járkálni. A reptéri alvást is hasonló lazának gondoltam és hiába mondogatta Nóri, hogy burkoljam körbe magam a hálózsákkal, nem hallgattam rá. Mondjuk szandálban voltam zoknival. Tudom, nagyon ciki, de a túracipőm még mindig vizes volt. Ok, megfáztam, ezt hörgöm három napja, ezért voltam kómás a lámák között.

Délre leértünk Aricába, iránytaxi behozott, szállást amit ajánlott drágáltuk. Arica állítólag százezres nagyváros, de a belvárosa öt utca így, három utca úgy. A Residencia America vezetője egy igazi sárkány matróna volt. Minket csak kedvesen irányított, de a szegény férjét, meg a takarítónőt!

Befizettünk a másnapi Chungara túrára, elmentünk enni egy utolsó bifét (Nóri halat) és kerestünk madarakat.

Először a kikötőbe mentünk, ahol pelikánok és oroszlánfókák pihentek nagy számban. Gondolom a halak miatt szoktak ide, de akkor is furcsa (szomorú?) látvány volt a szemétben úszkáló fókák látványa, meg a háztetőn pihenő pelikánok sora. Bár a képek szépek, hiányzott az egészből a kihívás :(

Nori bemereszkedett a halaszok koze. Eppen kagylot pucoltak, megkinaltak Norit is, aki egy metert ugrott hatra, mikor meglatta a figura kezet.

A varos nevezetessegei koze tartozik ez a templom, amelynek szerkezete vas, es Eiffel tervezte es gyartatta le Franciaorszagban. Ugy tunik valamiert Eiffel nepszeru volt errefele, de ez meg azelott volt, hogy megepult volna a torony.

Utána kimentünk Humedalba, nincs benne az útikönyvbe, az busz nem jár arra, és még félre is értettek minket (vagy mi őket). Így először csak a tengerben, a hullámzásban gyönyörködtünk,majd rájöttünk, hogy még menni kell. Mire kistoppoltunk még 10 km-t már ment le a nap. Ó így is láttam egy új madarat, gyönyörűen röpültek, max látvány, de hát kicsit fájt a szívem. Este már sötétben stoppoltunk vissza. Ez szerintem siraly

Ez valami uj madar, megvan a neve, de nem talalom most



Ez egy keselyu
Ennek is megvan a neve


Aztan lement a nap

A másnapot már megírta Nóri. Én nem emlékszem belőle semmire, csak az első megállóra, sőt talán a reggelire is. Majszoltam ott valami lekváros kenyeret, de már lázam volt. Utána kaput. Aztán egyszer csak megvilágosodtam 5 felé, hogy a lázamra talán lázcsillapító kellene. De nem tudtam megmozdulni, annyira kába voltam. Arra gondoltam, valahogy ide kellene hívni Nórit, mert éppen megálltunk valahol. És kinyitom a szemem és jön Nóri felém :) és tényleg jött.

Egyébként tegnap megnéztem a képeket a túráról és elszörnyedtem, amikor lámákat etető nyugdíjasokat láttam. Gusztustalan, tahó, utálom az ilyet, hogy viselkedhetnek így emberek? Ez az a fajta turizmus, amit nem szívlelek és próbálom magam távol tartani őket.

A megfázásom miatt, meg a kifáradunk miatt a tegnapi napot (júli 28) Aricában töltöttük, bár eredetileg tovább akartunk menni. Azt terveztük bepótoljuk a lemaradásokat a blogon és alszunk. Nem sikerült, mert a piacot mégiscsak meg kellett nézni, pénzt kellett váltani, Nóri hatalmasat hisztizett, időbe tartott míg elfáradt és eközben még az El Morrora is fel kellett másznunk. Ez a város felé magasodó szikla a jelképe Észak-Chile elfoglalásának.

A második háborúban a hegyen voltak a peruiak, lent meg a chileiek, akiknek valahogy mégiscsak lenyomták a fentieket. Akkora győzelem volt, hogy állítólag egészen Limáig elfoglalhatták volna Perut, de megálltak Aricánál. Chile felső két tartománya Arica és Iquique ekkor került ide.

Estére egymással megbékélve, lázamat leküzdve egy utolsó utáni bifére készültem a helyi étterembe, amikor kiderült, hogy este nincs konyha. Azért volt ez a nagy készülődés, mert ott ettünk délben is. A tulaj nagy tenger barát lehet. Fényképek világítótornyokról, delfin szobrok, hajómodellek. Egy kicsit beszélgettek Nórival és itt is kiderült, ami már sokszor. Magyarország az elmúlt 60 évben két dologgal ért el világhírnevet. Foci és a forradalom. Jó érzés volt, hogy ez így beugrott a bácsinak, itt Aricában, a világ másik végén.

Ez a Residencia Americana jó hely, nem reklámból mondom. 1. van wifi 2. az előtte lévő sarkon mennek a fontos colletivo taxik, a 4, 8, 12, és az A, amelyek a buszpályaudvarra visznek. A utca felső felén van a kis étterem, amely hangulatos, barátságos és olcsó. A bife a lo pobre csak 2800 peso. Az utca egy utcányira van a fő sétáló utcától és minden forgatagtól. Szóval Okés a hely.

Egyébként ahogy haladunk észak felé egyre jobban váltják a dollárt. Puerto Monttban még 495 peso volt, Santiagoban 500, Valparaisoban 520, Aricában 529 volt egy dollár.