Valpoba 15 óra buszozás után érkeztünk Puerto Monttból, Santiago de Chilén át. A fővárosból csak a pályaudvart láttuk, de ez kivételesen direkt volt így. Peti kinézett egy a buszpályaudvarhoz közeli, munkásszálló jellegű hostelt, mondván hogy "így nem kell majd sokat gyalogolni az egyre nehezedő csomagjainkkal", azonban egy komoly hisztivel sikerült meggyőznöm, hogy keressünk egy szállást a hegyoldalban. Mivel a város a siklóiról híres, mindenképpen olyat akartam, ami egy ilyennek a tetején van.
Régi darabokról van szó:
A Concepción felvonóval vontattuk fel magunkat és méretes hátizsákjainkat, Petit leültettem fent egy padra (kicsit szomorú volt, mert annyira tetszett neki a munkásszálló), és elmentem szállást keresni. Két saroknyira meg is találtam a "Le filou" nevű hostelt, egy furcsa gödörhajú figura nyitott ajtót, akinek a második szavából lehetett tudni, hogy francia. Valahogy így beszélt: Eh enfin, yo no sé pas.... puis....aham... si, está trés bien.... ca, c'est perfecto...
Később kiderült, hogy Új Kaledóniában francia nyelvtanár, és amikor 6-8 év után belefárad a dzsungeléletbe, átruccan pár évre Chilébe. A ház pont olyan, mint Valparaíso, szellemes, igényes, szabad és művészi. Szobánkból gyönyörű kilátás nyílik a városra.
A városban immár hátizsák nélkül tett első sétánk alkalmával kb. úgy éreztem magam, mint amikor először (és eddig utoljára) jártam Barcelonában. Hogy lehetséges, hogy én nem itt lakom?Ez a városkép a tenger felől:
Az utcákon a falakon mindenhol festmények vannak, nem lehet itt csak úgy sétálni, minden épület magához vonzza a Valparaíso-szűz szempárt:
Pablo Neruda, a híres chilei költő egyik otthona is maga Valparaíso, egy háromemeletes házba összenyomva. Neruda imádta a hajókat, ezért a házaiban minél több olyan elemet használt, ami a tengert idézte. Sőt, a ház is olyan, mint egy hajó:
A bár:
Kilátás a nappaliból (és egyébként minden szobából):
A háló:
A fürdőszoba:
Pablo Neruda: A tenger. A Csendes Óceán lement a térképről/Nem lehetett hova tenni/annyira nagy, rendetlen és kék volt, hogy sehol sem fért el/ Ezért az ablakom előtt hagyták
Ezt már nem műfordítom, spanyolul tudók előnyben:
A Neruda múzeumban egyébként tilos fotózni, utólag is elnézést kérek.Este kikötőnéző hajókirándulásra mentünk. Péterünket már az idegroham környékezte, hogy lemegy a nap, és nem fogja tudni lefényképezni a chilei haditengerészet hajóit. Nem is tudta, de másnap pótolta ezt a szörnyű lemaradást.
A valparaísoi Leonardo diCaprio:
Ez egy úszódokk, ebben javítják a fáradt és beteg hajókat:
Másnap rájöttünk, hogy a valpoi állatok különös vonzalmat éreznek Peti iránt. Itt egy cica pózolt neki:
Ez az öreg kutya hűen kísérte a szállás felé:
A főtéren pedig szabályosan körbevették:
A chilei hotdog szokatlan, petrezselyemkrémet és valami tojásfehérjehabot tesznek bele:
Itt chilei gyerekek néznek egy mutatványost:
Itt pedig helyi fiúk fociznak:
Ez én vagyok, ha nem ismernétek fel:
Ez pedig egy helyi bácsi, aki kiült újságot olvasni a napra:
Ez varázslatos. Ilyen mese várost még sosem láttam. És a kutyák... :)
VálaszTörlés