Egy-két hónappal a nyaralás után érdemes visszatekinteni még egyszer, hogy úgy általában milyen is volt Bornholm.
Azt gondolom, hogy a sziget sosem lesz a magyar turisták paradicsoma. Időjárásával esélytelen a hely, ezt tipikusan a német és skandináv emberek kedvence marad, akik erős szélben, 15 fokos vízben is élvezni tudják az egyébként gyönyörű homokos tengerpart szépségét. Sokat süt a nap, de ezt erős szél kíséri, és mint említettem a Balti-tenger sosem lesz langyos sem.
Aztán ott vannak az árak. Horribilisek magyar szemmel. Már eljutni is viszonylag drága és bonyolult. A legegyszerűbb még elrepülni Malmőbe fapadossal, onnan busz/vonat majd a szigeten bicikli vagy autó.
Alternatíva lehet bicikliseknek egy nagy vonatozás Németországba és onnan komp. Vagy ugyanez Lengyelországból. Kb ez a két nemzet + a svédek teszik ki a külföldiek túlnyomó többségét. Engem a lengyelek kicsit megleptek, de minden brossúrán ott van a lengyel verzió is.
Magyar szemmel azon túl, hogy drága és messze van, óriás attrakciókat sem kínál a sziget. Tipikus skandináv jelleg - mondanám -, a kis részletekben, a hangulatokon van a hangsúly. Kicsi, de szép falvak, családi programok mindenhol. A sziget körbe tekerhető, sok kemping van. Az apró múzeumok mellett rengeteg programot kínálnak a boltok. A kisvárosok sétálóutcáiban a boltok egyben bemutaó helyek is.
A szigeten levő bazalt miatt híres a sziget üvegipara. De nem csak sima boltok vannak, hanem egyben kis üvegfúvók is be vannak rendezve. A gyerekek ott állnak és bámulnak, sőt néha ki is lehet próbálni. Ugyanez az édesség boltban is. Végignézhetjük, amint készítik az orrunk előtt a cukorkát, majd a szomszédban megvásárolható.
Semmi extra a sziget, de a sok kis apró lehetőség, a figyelmes részletek, a nyugalom, a barátságosság az egészet emlékezetessé teszi.
Egyébként nincsenek nagy távolságok. Minden nap elmentünk valahova kocsival az egy hét alatt, de összesen nem mentünk 500 km-nél többet. A sziget belsejében egyébként elég bonyolult a közlekedés. Teljesen összezavarja az embert, hogy a nagyobb városok, Nexö, Rönne délen, Allinge északon, Hasle nyugaton, stb. mindig ki vannak írva és a táblák a szigetet megkerülő fő utat tekinti tájékozódási pontnak. Itt kivételesen tényleg hasznos lehet a GPS, mert kb az ember keringhet bőven.
Egy látványosságra emlékszem még, amelyek elég ritkák a világban is. Ezek a körtemplomok, amelyekből négy van, és amelyeket állítólag a templomosok birtokoltak. Rejtélyesek, de majd ír róluk Nóri képekkel egyetemben.
Örülök, hogy ott lehettünk, családnál eltöltve főleg különleges élmény volt. Pazar sorsunk volt így, hogy Nóri ismerte a szigetet mint a tenyerét, és volt érdekes második VH-s története is a szigetnek. Asszem legközelebb már csak akkor megyek, ha bicikli-túrázni megyünk vagy nagyon gazdag leszek.
