A táj az Andokon át gyönyörű, de az első komoly élményt mégis a határ jelenti. Másfél órát tart. Először névsor szerint sorba állítanak mindenkit, aztán csekkolás, aztán a csomagok egyenkénti átvilágítása, a kézipoggyászt is beleértve. De nem kábszert keresnek, hanem kaját. Mindenhol ki van írva, hogy minden állati és növényi eredetű dolgot be kell jelenteni. Mint utólag megtudjuk, erre azért van szükség, mert Chilében nagyon magas színvonalú az állat és növény egészségügy. Egy csomó betegség, károkozó, amely jelen van Dél-Amerikában, Chilében nincs. Chile az egyetlen ország, amely megfelel az EU magas élelmiszer minőségi előírásainak. Az ellenőrzés körülbelül 3 órán át tart (egy teli buszról van szó).
A határátkelő valahol az Andokban:
A várakozás nehéz perceit az erre röpködő madarak könnyítik meg. Egy sólyomszerű:
Egy keselyűszerű:
és valami kis zöld madarak csoportja, amelyeket lefényképezni sem tudok.
A buszról Osornoban egyszer csak át kell szállni egy másik buszra. Így vagy úgy két óra késéssel érkezünk fél ötre Puerto Monttba, amely a régió központja, kikötő és turisztikai központ, és amelyet német telepesek népesítettek be a 18-ik században. Nem volt pontos elképzelésünk, hogy mit akarunk itt csinálni, mielőtt felbuszozunk Santiagoba de Nóri a buszon (amin Osornótol, másfél órán át állni kellett) szóbaelegyedett az utitársakkal. A buszon utazó lányok elmondják, hogy a közeli Chiloé a legendák földje, vannak itt sztorik mindenféle boszorkányokról, halottak hajójáról... Sőt mi több, a sziget templomai az UNESCO világörökség részét alkotják. Egy üzletembernek tűnő férfi is közbeszól, javasol néhány célpontot a szigeten, majd kiderül, hogy tengerbiológus, és éppen könyvet ír a dél-chilei madarakról. Sőt, ha felajánlja, hogy ha vannak jó képeim itteni madarakról, berakja őket a könyvbe. E-mail címet cserélünk, ezek után mi jöhet más, mint hogy elmenjünk Chiloé szigetére.
Én és a "lányok a buszon":
A hallottak alapján Puerto Monttba érkezve 1. megvettük a jegyet másnap estére a santiagoi buszra, 2 megvettük a jegyet Chiloe sziget központjába Castroba, azzal, hogy ott majd meglátjuk, 3 vettünk kaját, mert abból nem volt sok az út során. Pikk pakk máris a buszon voltunk 5 kor. Egy rövid kompolást is beillesztve valami helyi járattal vágtunk neki a 170 kmre levő Castronak (Chiloé sziget fővárosa). A busz gyakorlatilag minden falunál, kapunál és olajoshordónál megállt. Az ígért három óra helyett négy óra alatt téve meg az utat. Este 9re értünk Castroba, ahol kiderült még csak nyolc van az óraátállítás miatt. Zsír. De ez volt a legkisebb probléma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése