Valparaiso, ami kimaradt

Valóban Nóri hisztije kellett, hogy jó helyen töltsük el azt a másfél napot, ezt elismerem. Hiba lett volna egy semmi szobában eltölteni az időt, amikor fent a hegyoldalban, talán egy kicsivel többért szenzációs szállást kaptunk. Véletlenül mentünk pont a Concepción felvonóval, de utólag körbe sétálva a környéket (keresztbe és hosszába három utca) tele van más hostelekkel is. Ilyenkor természetesen nincs szezon, ha jól emlékszem egyedül voltunk mi is a két emeletes hostelben.
Valparaisoban, csakúgy mint Chilében minden hol a közlekedés viszonylag olcsó, 300 vagy 450 peso legyen szó buszról vagy iránytaxiról. Vagy a felvonóról. Kicsit furcsa volt a siklót napi rendszerességgel használni, úgy mintha a piros metróval utaznék.

Ha a város kinézete nem lett volna elég, a Wagnerek látványa egyébként is megnyerte volna magát nekem a város. A buszról leszállva mindjárt jött egy Wagner pénzszállító, aztán jött a Wagner utca is.

Nóri posztjából már kiderült az állatok vonzódása (legalább Valpoban) hozzám. Ez tényleg meglepő volt, de az hozzá kell tennem, hogy a kóbor kutyából valami eszméletlen mennyiség van, (mint Indiában a tehénből?). Érdekes lenne tudni, hogy ez honnan jön. Ennél rejtélyesebb, hogy hol a sok kutyaszar, mert abból csak egy kicsivel van több, mint egy pesti park környékén.

Mit akarok még mondani? Ja a múzeumok és a hadihajók. Valparaiso a chilei haditengerészet fő kikötője, ott állnak szépen lehorgonyozva. A város szinte minden pontjáról láthatóak, de a legjobb mégicsak az, ha az ember közelről nézheti őket. Amikor befizettünk erre a kikötőtúrára (1,5 dollár), még fent volt a nap, amikor elindultunk már lement. Mire a hadihajókhoz értünk mr kifejezetten sötét volt, azt hittem felrobbanok. És eközben az arc magyarázott végig. Imádom, mikor túravezetők a sötétben magyaráznak mi látható jobbra meg balra. Egyszer volt már egy ilyen szörnyűséges élményem Tunéziában a sivatagban. Akkor marad a teleobjektív.

Van a városban egy haditengerészeti múzeum is, mait másnap megnéztünk, és ami Nóri leírásából persze kimaradt. Sajnos a modern dolgokról kevés szó esett, főleg a dicsőséges múltról volt szó (1810-es évek vége a spanyolok ellen, és a 1870-es évek, a háború Peru és Bolívia ellen). Egyébként érdekes volt és végre megtudtam, miért van minden településen legalább egy Esmeralda nevű utca. Az első háborúban zsákmányolták ezt a chilei erők a spanyoloktól, amikor az erősítésnek érkezett Spanyolhonból. A nyílt tengeren, ütközetben foglalták el. Utána a második háborúban ez volt Arthuro Pratt admirálisnak a zászlóshajója, amivel győzelemre vezette haditengerészetét és amivel jelentősen megnőtt az ország területe (és eltűnt Bolívia tengerpartja).

A másik a Neruda múzeum. Nagyon érdekes volt, meg jól megcsinált, két dolog hiányzott belőle. Valamit Neruda költészetéről, és valamit életéről és politikai tevékenységéről. Nagyon arra ment rá, hogy mennyire egy művész volt, szerintem hedonista. Az útikönyvek ezt valamiféle ellentétként kezelik, amit nem értettem. Attól, mert valaki kommunista még ne szerethetné a jó borokat, a szép festményeket, a nőket? Különösen ha művészről van szó?