A jegyet megvettük és pusztán elővigyázatosságból megnéztük a járatokat Puerto Madrynból Barilocheba, ahova két nap után majd menni akarunk. Első sor, második, sor, stb., kiderül, hogy nem is közlekedik busz a két város között közvetlenül (ez csak 10 óra lenne), csak ha a kerülővel megyünk (plusz hat óra). A vicc, hogy mikor a neten néztem, volt közlekedés és jegy is. Akkor Bariloche kilőve, menjünk egyből Chilébe Puerto Madrynból.
Most egy pillanatra megállok. Egy hajón ülök Uruguay felé. Az utasok szórakoztatására hátranyalt hajú fiatalember, fekete öltönyben nyomott le valami tangószerű dalt (mi mást?) Az emberek bámulják, fényképezik, új dalba kezdett. Nóri szerint egy segg vagyok, aki nem érti az egészet. (Nóri: az a vicc az egészben, hogy első ránézésre ez egy ilyen helyi tangós-dáridós éneklősdinek tűnt, de valójában minden helyi odagyűlt az énekes köré, könny csordult a szemükbe a Buenos Airesről szóló dalok hatására, öregek-fiatalok beálltak tangózni, nem csak lépegetni, hanem igazából tangózni. Pont az ilyen pillanatok miatt érdemes utazni.
WP: Lementem csokit venni, és közben megnéztem a csávót, a szemébe néztem. Jó, revideálom magam, tényleg nagy tapsokat kap és autentikusnak tűnik. A csoki viszont pofátlanul drága a tax free boltban.)
Szóval Bariloche törölve, „gyorsan” (újabb 3szor 15 perc sorbanállás) nézünk jegyet Chilébe, mert egy hét múlva onnan indul a repülőnk. Játszunk biztosra. Újabb sorbanállások után kiderült, hogy jól volt az ötletünk, az új terv Puerto Madryn-Neuquem (Arg.) - Temuco (Ch.) - majd beteszünk valami térképet. Ugyan így 12+9 órát kell majd buszozni, de ez az egyetlen Andokon átvezető, és télen is működő hágó. Mi?
A mi tervünk az volt, hogy majd Barilocheből kelünk át Chilébe. A net szintén azt mondta, hogy vannak buszok és menetrendek, meg is vehettem volna a jegyeket. Itt most azt mondják a busztársaságok, hogy nem járnak ott a buszok a hóhelyzet miatt. Ki tudja ezek után, hogy hol és hogy járnak a buszok? Az útikönyvek csak a nyárról írnak.
Ezeket tudtuk meg három óra folyamatos, valamilyen sorban állás után. Sokkos állapotunk kezelésére, hogy valamivel kárpótoljuk magunkat a szívásért, a pályaudvarról kifelé jövet bementünk a Buqebus társaság irodájába, hogy a felszabadult extra napot ( a mait) lehetőleg Uruguay-ban töltsük. Enyi szerencsénk maradt tegnap estére. Pont valami promóció volt. Kedvezményes jegy Colonia del Sacramento-ba és vissza (összesen 6 óra),+szendvics a hajón +2 órás városnézés Coloniaban. (+ a tangóénekes itt hajón, sőt most már tangóznak is). Az ár kb. 12000 Ft. Nóri azért rákérdezett, mi van ha nem kérjük az extrákat meg a városnézést? Akkor 16000 Ft. Ja ennyire promóciós? Akkor visszük. Úgyhogy ma itt ülünk a Santa Elisabeth hajón, úszunk a piszkos La Plata folyón. Az útikönyv szerint Colonia egy gyönygyszem, a vendéglátónk szerint UNESCO Világörökség.
Ja és még egy utolsó fordulat kedvéért visszatérek a buszokhoz. „Hazaérve” vendéglátónk (anyukája Pont Puerto Madrynban lakik, ő maga tavaly volt Barilocheban) állítja, hogy 1. kell legyen közvetlen busz PM-ból Barilocheba, 2. át lehet kelni ilyenkor a Barilocheból Chilébe és vagy mi a jegyárusok hallottak valamit félre. Ebbe bele sem merek gondolni.
Ja és néhány gondolat a városon belüli közlekedésről. Buenos Airesben a közlekedés olcsó és rossz. A BKV ehhez képest egy jól szervezett, hatékony intézmény. A buenos airesi tömegközlekedés megragadt valahol a 70-es évek utaslétszámánál. A buszhálózat sűrű, mind a járatok számát és gyakoriságát tekintve. Tegnap, mikor elmentünk a La Recoletába, alig pár percet vártunk a buszra. A probléma ezután következett. Buenos Airesben akkora dugók vannak, hogy csak a kereszteződésekben eltölt a busz 3-5 percet azért, hogy átjusson. Napközben csak egy kicsivel enyhébb a forgalom, a délután pedig maga a halál. A buszozásnak is megvannak a maga titkai, szabályai: 1. a buszozáshoz buszjegy kell 2. a buszjegyhez aprópénz kell 3. aprópénz viszont nincs. Mikor először szálltunk buszra, mindezekről még semmit sem tudtunk. A buszvezetők általában türelmetlenek és barátságtalanok. Az, hogy a buszmegállóban állsz, még nem jelenti számukra, hogy fel is akarsz szállni. Ha integetsz nekik, akkor esetleg megállnak, de ha nem lépsz fel azonnal az ajtón, már mennek is tovább, vagy rádcsukják. Minket az első busz így otthagyott, a másodikra már nagy határozottsággal léptünk föl (azon gondolkodom, hogy miért írok ennyit állandóan a buszvezetőkről. Tadzsikisztánban is hosszan foglalkoztam velük. Annyira érdekes ez?). Amikor felszálltunk, kiderült, hogy ide csak apró jó, amivel végül a helyiek segítettek ki. Innentől kezdve életünk egy része az aprók gyűjtésével telik. A városban mindenhol ki van írva: „No hay monedas” - nincs apró : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése