Bár sosem voltam Kubában, de ez a város rá emlékeztetett (majd a képek alapján a „kubátlátott” olvasók megmondják). A portugálok alapították, hogy a lehető legközelebbről – a Plata „folyó” (200 km a legnagyobb kiterjedése, mielőtt belefolyik az Atlanti óceánba) túloldaláról tartsák szemmel a spanyolokat Buenos Airesben. Egy évszázadon át folyt a harc a kis kolóniáért, végül a spanyoloké lett. Ma az UNESCO világörökség része.
A "főutca"
Sacramento olyan mint Belgiumban Brugge, Albániában Berat vagy Magyarországon Szentendre. Az érdekes benne az, hogy nincsenek nagy és impozáns épületek, a lényeg a részletekben rejlik: a kék-fehér kerámia utcanévtáblák, a színes épületek, a szépen ívelt kovácsoltvas lámpák, a macskaköves utcák, az utcákon oldtimerek.
2008-ban 2millió turista volt itt, talán ezért van nagy mennyiségű robogó, buggie, golfautó, amiket a turisták bérelnek az ilyen villámlátogatások során.
Van lóversenypálya, a lovakat a vízben erősítik
Kívül mór, belül német acél. A bikaviadal aréna csak két évig működött, aztán betiltották
Amit megtanultunk a vezetés során, hogy a portugál utcák homorúak (középen mélyek) és a házak földszintes cseréptetősek. A spanyol utcák viszont domborúak (középen magasak, két oldalt folyik a víz), a házak emeletesek és lapostetősek.
Szembetűnő ezeknek a házaknak az „újraértelmezése”, mint amikor az eredeti környezetben valahogy a felújításkor a bauhaus stílussal keresztezték a házakat.
Valamilyen ismeretlen oknál fogva itt és talán Uruguayban máshol is megjelentek a keleti autóipar remekei. Nem tudjuk, hogy került ide Lada Samara vagy a jó öreg Škoda 120GSL.
És a Lada egy golfautóval
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése