Már nagyon sok minden történt velünk a legutóbbi poszt óta, de egyre fogynak az energiáink és intenrnetelérésünk sem sűrűn volt az utóbbi napokban. Legalább 6-7 possztal el vagyunk maradva, ha most nem alszom el akkor megpróbálok néhányat feltenni. Gyors infók: már lassan egy hete Chilében vagyunk, most éppen Aricában, Chile legészakibb városában. Ma egy befizetett túra keretében feljutottunk busszal egy 4500 méteres hegyre. Nem mondom, hogy hatalmas élmény volt, mert a nap folyamán a következő tüneteket pordukáltuk (nekem csak magashegyi betegség, Petinek ez megfázással kalkulálva):
Peti: 7:30-kor kiesett a világ és 17:00-ig nem tért vissza, akkor is csak nagyon halványan, megfázás, láz, fejfájás, orrfolyás, krónikus alváskényszer némi émelygéssel. Akkor Péter végre rájött, hogy a lázat legjobb lázcsillapítóval kezelni. Miután a gyógyszer hatni kezdett, lassan visszatért közénk.
Én: zsibbadás, gyors szívdobogásérzés, émelygés, hányinger, látáskimaradás, fejfájás, illetve amikor a hegy tetején hősiesen 0,1 km/h-s sebességgel megtettem kb. 150 métert, olyan érzésem volt, mint a mélytengeri láz lehet: az álom és ébrenlét határán mindenféléket elképzeltem miközben a fagyos patakok közötti tőzegeken ugráltam a menekülő lámák felé.
De ez még mind semmi, mert volt egy néni a buszon, akibe már csak az oxigénpalack tudott lelket lehelni. Mi eddig - saját meglepetésünkre is - nem jutottunk el.
Kárpótol minket a tény, hogy eljutottunk a "híres" Chungara tóhoz : )
Végre, már úgy izgultam, hogy jól vagytok-e. A belföldi repülőút már megvolt? Ha igen, milyen volt? Próbáljatok egy kicsit pihenni és feltenni a posztokat és képeket. Péter ujjai jobban vannak? Begugliztam a Chungara tavat, valami gyönyörű!!!! Kár, hogy Péter lemaradt róla :-)))4563876547891 puszi!!!!!!!!
VálaszTörlésSzia Rituka, már megvolt a chilei repülés, Santiagóból ide Aricába, minden ok volt, a kaja is szuper volt. Ma pihentünk holnap megyünk Peruba! Pussssz
VálaszTörlés