Puerto Madryn - Valdés félsziget - Puerto Pyramides

Az éjszakát a Punta Ballena (bálna) hostelben töltöttük. Nagy a választék szállásban PM-ban, mindenféle kategóriában, de ez a legolcsóbbak közé tartozott. A zuhanyzót elnézve nyár óta nem nagyon járt erre vendég. 80 pesot fizettünk egy kétágyas szobáért, zuhanyzó nélkül, de legalább jó meleg volt. Az árban benne volt a reggeli is, pirítós, lekvár, tea. Megpróbáltunk napkeltére kiérni a Valdés félszigetre, amely kb 100 km-re volt. Nem sikerült. Napkeltére (8.30) épp csak elhagytuk a szállást, Nóri a parton mindjárt megcsinálta festményszerű fotóit, amelyből az egyik a fejlécben is látható.

Na, de irány a félsziget. kb 30 km-t a nagy észak-déli főúton kell megtenni, s aztán kell lekanyarodni balra,. Miért lényeges ez? Mert utána annyira nyílegyenes az út, hogy az elkövetkező 80 km-en kb 5 kanyar van, és az argentínok nagyon tolják ezekben az egyenesekben, 130-140-vel.

Félúton a nemzeti park bejárata, 70 peso fejenként. Ezután mi egyből letértünk az Isla de los Pajaros (Madarak szigete), ami egy 10 perces kitérő volt, de nem láttunk semmit, csak a vakító napot.
Vissza a főútra és irány Puerto Pyramides a félsziget egyetlen települése, ahonnan indulnak a bálnatúrák. Kis falu gyönyörű faházakkal, de minden a turizmusról szól. Gyorsan csoportot keresünk és 10.30 kor már hajón vagyunk. Mindenki kap esőköpenyt, mentőmellényt, fel a hajóra és egy óriási traktor tolja be tengerbe a hajót meg az állványt, amin pihen a hajó (mivel éppen apály van).
Amint elérjük a mélységet, a hajó kiemelkedik, a tenger tengerkék, háborog, a vízpermet finoman beborít mindenkit. A szabályok elhangzanak (felállni, egyoldalra tódulni, felmászni tilos), amelyeket majd senki sem tart be. Kb 20 percet haladunk befelé. Másik két hajón is bálnalesők. Mint egy vadászat. Kb 5 perc után megjelenik a bálna, mindhárom hajó ráront. Kicsit keserű vagyok, hogy akkor most ez lesz, annyi itt a bálna, hogy mindenki találhatna magának sajátot.

Izlandon Húsavikban voltunk ilyen bálna lesen, ott ugyanez volt. Négy hajó egy bálnát üldözött, annak meg hamar elege lett a csődületből a zajból és elmerült. Mondanom sem kell a bálnák érzékeny állatok, pl utálják a zajt. Húsavikban a hajónkon a 40 turistából kb 32 úgy viselkedett mint a vásári tahó, akiket nem is igazán érdekelt az egész. Hangosak voltak, majomkodtak, röhögtek, visítoztak. Most is így indult, az első látványra a hajó női szekciója felsikkantott, nevetett és tapsolt. Aztán hála is istennek minden normális lett, a népek elcsendesedtek, mindenki kamerájába vagy fényképezőgépébe meredt és persze voltak akik annyira kikészültek, hogy még annyi erejük sem maradt, hogy a maguk elé tartott zacskóba hányjanak. Egyébként Izlandon összesen egy bálnahátat láttunk (bár lehet, hogy rosszkor voltunk rossz helyen). Ahhoz képest Puerto Madryn környékén tényleg csak úgy hemzsegnek. Az El Doradillon volt olyan, hogy egyszerre 6-7 bálnát lehetett látni.



Ezen a fenti képen a bálnaanya és a tinédzser bálnája fej fej mellett haladnak.
Újabb jó pont volt, hogy idővel minden hajó talált magának egy bálnát, és nagy csendben, óvatosan, figyelmesen az egésznek tényleg bálnales hangulata lett, ahol a lényeg a bálna volt, nem az hogy az idióta turisták jól érezzék magukat. A saját southern right whale típusú bálnánkat kb 5-10 méterre közelítettük meg. Mindjárt egy anyja-gyereke párt követtünk. A képek a bálnáról magukért beszélnek. Nóri csinált egy csomó videót, amit még nem tudtunk feltölteni. Összesen vagy egy órát voltunk kint, a tenger háborgott rendesen, izgalmas volt. Visszafelé még elkanyarodtunk egy szikla felé, ahol a már említett kékszemű kárókatonák voltak, és a képeken látszik, hogy tényleg kékszeműek!
Ja itt kell elmondanom, amit Nóritól tanultam közben. Valamelyik előző posztban voltak képek, hogy a bálna farka kiáll a vízből. Ez azért van, mert ilyenkor a bálna függőleges pozícióban van fejjel lefelé vitorlázik a farkával, azaz hagyja, hogy sodorja a szél, és ezt szórakozásból teszi!