Reggel ezekkel a fényekkel köszöntött minket a Valdés félsziget.
Puerto Pyramidesig mint említettem nyílt egyenes remek betonút vezetett. Innen indultunk a félsziget északi csúcsa felé, Punta Norteba, kb 80 km. A félszigeten három nagy kiépített kilátó hely van, ahol közel lehet menni a parthoz és az ott élő fókákhoz, madarakhoz, halakhoz (hehe). Az egyik ilyen hely Punta Norte, a másik Caleta valdés, a harmadik a déli szigetcsúcs, Punta Nimfa.
Amint lekanyarodtunk a főútról, jött az élvezet, amely talán a legtöbb úrvezető álma. Autóút szélességű, nyílegyenes, hullámzó, salakos-murvás út. Tiszta Izland, csak most egy kétkerék meghajtású VW Gol (nem Golf, hanem a Polo és a Golf valamilyen hibridje), nem egy 4X4-es Subaru Impreza. Ja és szinte tökegyedül vagy. Argentinába télen jönni (úgy értem, amikor otthon nyár van) kevés előnnyel jár, de az egyik a turista mentesség. Nyáron ez borzalom lehet, mert a sok autó meg busz miatt nem lehet nagyon menni, ha csak szét nem akarod veretni az autód kavicsokkal meg kövekkel. De ilyenkor lehet haladni akár nyolcvannal is.
A Puerto pyramidesi bálnales után Punta Nortébe mentünk. Itt bár fókát nem láttunk, de megérte elmenni, mert ott szerzett Nóri új barátot a tatu személyében.
Punta Norte-tól elindultunk dél felé a parton Caleta Valdés felé. Mindenhova ki van írva, hogy tilos a partra kimenni, az argentínok komolyan veszik a természetvédelmet. Nem csak kiírják mindenhova, de itt a főbb helyeken parkőrök, állomások vannak. A kilátóhelyeken ki van írva, hogy ide dobd a cigid, ne szemetelj az állatok miatt. Hallgasd a természet hangját és ne hangoskodj stb. És viszonylag be is tartják az emberek, neveletlen gyermekek persze mindenhol vannak, de én ahol tudtam mindenhol némán rájuk vicsorítottam. Caleta Valdés felé csak egyszer álltunk meg szétnézni. A következő történt. Álltunk a kerítésnél a szikla szélén. Egyszercsak dél felől egy fekete madár közeledett a víz felett. Szépen elhaladt előttünk jó messze, majd csinált egy kanyart visszafelé elhúzott előttünk jó közel, majd újabb kanyarral ráállt a régi útvonalra és sutty ment tovább. Ez a "bemutatkozás" csak transzcendens erőkkel magyarázható :)
Ok, vissza a murvás útra és Caleta Valdésbe. Caleta Valdésnél egészen le lehet ereszkedni a tengerpartra és néhány méter közelségbe férkőzni a fókákhoz. A fókák viselkedése megtévesztő lehet az ember számára, mivel a szárazon töltött időt főleg alvással, lustálkodással töltik. Szóval azt feltételezhetné az ember, hogy lusta állatok, de valójában a vízben nagyon is aktívak.
A fókák a szárazon tehát vagy alszanak, többnyire egymáson, szendvicsszerűen, vagy pedig kettő fóka felsőtestével egymásnak feszül és így vicsorítanak egymásra, harapdálják egymást vagy egyszerűen csak így alszanak. Ebben a pózban néha úgy tűnik, hogy szeretik egymást, néha pedig úgy, hogy harcolnak.
Itt úgy tűnik, hogy szeretik egymást, vagy mintha énekelnének egymásnak:
Itt harapdálják egymást?
Ez a pufók fóka itt még mosolyogva alszik:
Majd megérezte, hogy ott vagyok, és rámmosolygott (Nóri):
Caleta Valdéssal végezve elindultunk visszafelé, Nóri bealudt, de eddigre már megtanultuk, hogy az úttesten átrohanó különböző állatok miatt, aludnia is a teleobjektívvel a kezében kell. Napközben már többször találkoztunkl vikuna csapatokkal, elég félénk állatok, mire elővettük a gépet már csak a seggüket mutatták felénk messziről. Az egyik alkalommal szintén vészfékezéssel álltam meg, Nóri kipattant, vikunák elrohantak, de meglepetésre ott maradt a közelben két vadnyúl (spanyolul mara, Nóri szerint ez egy külön állatfaj, nyúlszerű, de nem nyúl, mindenki döntse el).
Aztán találkoztunk egy kevésbé félénk vikuna csapattal, ezek hajlandóak voltak belenézni a kamerába.
Ezt a keselyűszerű madarat Punta Norténál szúrtam ki.
A nap utolsó csodája a nanduk voltak. Az első átrohantam előttem, erre megböktem Nórit, aki felriadva azonnal a géphez kapott és szerintem még félálomban volt, amikor már emelte a szeméhez a gépet és a bemondott irányba fordult. Amíg rákeresett erre az egyre, egy újabb csapat rohant át az úttesten. Ahhoz képest, hogy mennyire félénk ez az állat, egészen jó képek lettek. A nandunak pont olyan a tolla mint a kánkántáncosok szoknyája, nagyon kecses nőies állat, még akkor is, ha esetleg fiú.
Mivel telhetetlenek voltunk és még volt egy kis időnk visszafelé bementünk (kimentünk)Punta Pyramidesbe (ez Puerto Pyramides mellett van), hátha látunk egy két tengeri elefántot (elefánt fókát).
Nem láttunk , de egy újabb ismeretlen madárfaj rohant át előttünk. A képek nem lettek túl jók, hátha egyszer valaki megmondja mi volt az.
A buszunk este 9.20 kor indult Barilocheba, úgyhogy kényelmesen 7.00-re visszaértünk. Nóri felvetette, hogy vetessük ki az öltéseket, mert ideje lenne és szépen gyógyul. Gyors kérdezősködés után elmentünk egy rendelőbe, ahol 60 peso (kb 12 euro) és 12 dollárért (steril eszközök, kötszer) a doki kikapkodta az öltéseket. Sejtettem, hogy az lesz, mint amikor a vakbelemből szedték ki a kapcsokat. Az ember egészen jól van, szinte ugrál már. Aztán, amikor ezeket kiszedik, megint a rosszullét kerülgeti. A doki egy csipesszel, meg egy szikével látott neki a madzagok átvagdosásának. Nem mertem odanézni amint leszorította a kezemet és "megkéselt". Nóri sem mert odanézni, úgyhogy nem tudott közvetíteni, hogy hol tart a doki. Mikor először felnéztem három öltést már ki is szedett. Kicsit csípett, kicsit húzott, de a varráshoz képest semmi volt.
Na jó, mire mindennel végzett majdnem hánytam, de fogyott az idő, és uralkodtam magamon. Beültem a kocsiba a friss kötéssel a kezemen és visszavezettem a pályaudvarra. Kocsi leadva gyerünk a buszhoz. Mi? Törölték az éjszakai járatot a hóhelyzet miatt, és csak holnap reggel indulunk? Anyátok.
Éjszakára visszatértünk a hostelbe, akaratunk ellenére. Annyira szomorúak voltunk, meg rosszkedvűek, meg fáradtak, hogy Nóri úgy ahogy volt bedőlt az ágyba és reggel 5ig aludt. Én mérgemben reggel 3 ig ezen a blogon dolgoztam.
Reggel buszra szálltunk. Még indulás előtt kiderült, hogy a busz csak Esquelig megy, az mínusz 200 km Barilochetől. Röhögni tudtunk már csak.
Az egyetlen említésre méltó tény a 9 órás út alatt az utaskísérő faszkalaposkodása volt. Öten voltunk az emeleten. Egy hellyel hátrébb ültem, hogy tudjak beszélgetni egy brit turistával, amikor jön a gyerek, hogy üljek előre mert ott a helyem. És ezt eljátszotta vagy háromszor.
Nóri: a táj út közben pont olyan volt, mint a Tetró filmben. Félelmetesen kihalt havas táj, nagy, csillogó hegyek, éles fények.
Végül mégis eljutottunk Barilocheba. Hogyan? Egyszer csak megállt a busz az út szélén. Az út túloldalán egy másik busztársaság busza állt lehúzodva. A faszkalap utaskisérő valamit mondott a két argentin utasnak, amire azok pakolni kezdtek, mi kérdeztük őket, hogy mi van. Mondták, gyorsan át kell szállni a másik buszra, mert a Barilocheba megy. Na mégis van busz? Mi átpakoltunk és este 9re ott is voltunk ebben a festői szépségű városban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése