Roberto, a dzsungel fia

Érkezéskor minden csoporthoz hozzárendelnek egy vezetőt. A mi eredeti vezetőnknek, Fernandonak mégis a paranormális csoporttal kellett mennie, így valahogy spontán összekeveredtünk Robertóval, a dzsungel fiával (csak én hívom így). Először a canopyn találkoztunk vele, és a közös szimpátia oda vezetett, hogy az utolsó két napban exkluzív vezetőnk lett, hárman jártuk vele a dzsungelt.

Roberto szülei a dzsungelben éltek. Ahogy egyre közeledett az idő Roberto megszületéséhez, tervezték, hogy elmennek Iquitosba, azonban Roberto – és így utólag egész biztosan szándékosan – a dzsungelben akart megszületni. Hét hónaposan jött a világra, a dzsungel közepén. Nem volt szükség az orvostudomány vívmányaira, mert a dzsungel is megfelelő inkubátornak bizonyult. Roberto majmok, orchideák, broméliák, jaguárok, madarak, hüllők és pókok között nőtt fel, az őserdő az otthona, úgy ismeri, mint a tenyerét. Először vadász volt, majd felvették a céghez, és három testvérével együtt (összesen 11-en vannak) vezetőként dolgoznak itt. Elképesztő képességekkel van megáldva, nem csak hogy névről ismer minden állatot, hanem hangjukat is képes utánozni, legyen szó hódról, madárról vagy majomról. A madarak válaszolnak neki az erdőben; ahol a város emberei csak méregdrága North Face cipőikben élnek túl, ott ő mezítláb is boldogul.

A dzsungel egyik legfőbb jellemzője a kamuflázs, vagyis általában minden élőlény arra törekszik, hogy a lehető legjobban elrejtőzzön és belesimuljon a környezetbe. Ez egy öntörvényű világ, ami a kívülállók vak szeme előtt zárva marad. Aki nincs megáldva a látás képességével (ami egyébként elég gyorsan tanulható) az szinte semmit sem lát itt, csak a növényeket. Roberto viszont egyfajta közvetítőként a dzsungel és a külvilág között helyettünk figyelt, és csak oda kellett néznünk, ahova mutatott. Elképesztő távolságokból szúrt ki állatokat, saját bevallása szerint a hangjuk alapján, de szerintem a legtöbb esetben ez intuíció volt. Egyszerűen érzi, ha egy állat van körülötte.

Apró termetű ember, mindig mosolyog és kedves, jobb kezéből egy pillanatra sem kerül ki a machete. Felesége és két gyereke Iquitosban él, a fizetését ők veszik fel a cégtől a városban. A cég egyébként sokáig járatta angol órákra, így az összes madárfaj nevét (kb. 600 faj él errefelé) angolul is tudja. 36 éves, de kb. 45-nek néz ki. Sokat tanultunk tőle, vacsoránál Petinek mindig segített feljegyezni az aznap látott madarak nevét. A negyedik nap azon vettem észre magam, hogy én is elkezdtem látni (persze szigorúan szemüvegben). A gallyak mögött magamtól is észrevettem néha egy-egy rejtőzködő állatot.