Juanita, a jéghercegnő

Az út során az egyik legnagyobb élmény az arequipai katolikus egyetem múzeuma, a Museo Santury volt, itt van ugyanis egy mélyhűtőben kiállítva az az inka lány, akit kb. 500 évvel ezelőtt áldoztak fel az egyik arequipához közeli hegy tetején. A múzeumban - szerencsére - nem lehetett fényképezni.
Az inkák úgy tekintettek a hegyekre, mint istenekre. Amikor az istenek megharagudtak rájuk (vulkánkitörés, földrengés stb.) áldozatokat mutattak be nekik, az áldozatok közül a legnemesebb pedig az emberi áldozat volt, különösen az ártatlan gyermeké.
Az áldozatokat a királyi családból választották ki. Ezek a kiválasztott gyerekek és családjaik tudtak róla, hogy ők áldozatok lesznek, és ennek megfelelően taníttatták őket, hogy méltóak legyenek erre a nemes feladatra. Amikor eljött az áldozattétel ideje, papok és lámák hada indult el az áldozatokkal oda, ahol a legközelebb lehet kerülni az istenekhez - a vulkánok tetejére. Miután végeztek az áldozattal, a testeket különböző, szintén áldozati tárgyakkal egy veremben helyezték el, melyet kővel fedtek le. Minden gyermek feláldozásakor megöltek 100 lámát is, de ezeket az állatokat nem vitték mind föl a hegyre. Ehelyett minden leölt állatról szimbolikus szobrocskát készítettek, melyet az áldozatok sírjában helyeztek el a hegy tetején. Az inkák számára az áldozat elfogadását az jelentette, ha fémből készült áldozati tárgyaikon átfutott egy villám - vagyis az istenek elfogadták.
Juanita 500 évig feküdt háborítatlanul az Ampato vulkán tetején sírjában. Azonban 1995 szeptemberében az istenek ismét beleszóltak a fiatal lány sorsába. A vulkán kitörései miatt az az évszázados hóréteg, mely Juanita sírját takarta olvadni kezdett, egy újabb kitörés pedig kilökte a veremből a hercegnőt. Johan Reinhard archeológus és kollégái ezidőtájban a vulkán egy alsóbb részén különös nyomokra lettek figyelmesek, melyek egy inka táborra emlékeztették őket. A tudósok követték a jégből kiolvadt nyomokat, és hamarosan megtalálták Juanitát. Későbbi vizsgálatok megállapították, hogy Juanita két hete esett ki a verméből, és sajnos ez a két hét a nap sugarainak kitéve többet ártott a múmiának, mint az 500 év a föld alatt. Azért múmia, mert bár nem balzsamozták be, de teste egy természetes mumifikálódási folyamaton ment át. Bőre alól kiolvadt a zsír és szabályos viaszréteget képzett a testén.
Juanita a múzeum utolsó termében egy hűtőben van kiállítva. Tisztán kivehető az arca, a keze. Körülbelül 12-13 éves lehet, nagyon apró termetű, homlokán egy horpadás, a halált hozó ütés nyoma. Embrionális pózban temették el, és ma is így, felhúzott térddel ül az elsötétített teremben a mélyhűtőben. Hátborzongató ahogy a hűtő üvegéről visszatükröződik a látogató saját képmása és összeolvad a kislány homályos arcával, a jégbe zárt történelemmel.