Limában az időjárást leginkább a tél jellemzi. Sűrű fehér köd ül a városon, 7 fok körül lehet. Amint kiléptünk a repülőből Iquitosban egyből megcsapott minket a trópusi hőség és pára. Bámulatos, hogy mindössze 80 percnyi repülőútra van ez a két város egymástól és ennyire eltér a klíma. Peti volt a felelős a csomagokért én pedig rohantam ki a váróba. Mindenféle irodák várták klienseiket, de a mi cégünktől senki. Érthető, majdnem egy óra volt már, biztos elmentek. Verítékben úszva futottam végig a termet és a parkolót többször, közben taxisok hada próbált lecsapni rám, a fehérhúsú áldozatra. Sehol senki. Visszamegyek a váróba, Petivel lemondóan nézünk egymásra, amikor megjelenik egy kedves figura: Nora and Peter? Sí, sí, nagy a boldogság.
Hamarosan jön Fernando is, a guide, elvisznek minket a cég központjába. Innen gyönyörű látvány tárul az Amazonasra és a rajta folyó hajóforgalomra. Kb. egy óra várakozás után a hajónkhoz vezetnek minket. De sajnos nem vagyunk egyedül. Egy csapat amerikai utazik még velünk, csak nők, mind 130 kiló felett. Nagyon hangosak, bután nevetnek mindenen, mintha a vidámparkban lennének. Egyre megy fel bennem a pumpa, elég keményen beszólok, nem tudom türtőztetni magam (utóbb kiderült, hogy pont egy olyan nőnek, aki nem azzal a csoporttal volt. Másnap este bocsánatot kértem tőle, onnantól mindig mosolyogtunk egymásra). Ahogy egyre mélyebben hajózunk be a dzsungelbe, mellbe vágják az embert a vadon hangjai. Mindenféle ismeretlen állatok adnak koncertet, és közben a visító turisták zaja úgy hat, mint elefánt a porcelánboltban.
Utunk során több kis település mellett haladtunk el:
Közlekedés az Amazonason:
A két part egyre közelebb ér egymáshoz, sűrűsödnek és magasodnak a fák, a napsütést felváltja egy trópusi eső, majd az is elül, és lassan oda is érünk a lodge-hoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése