Cuzco

Cuzco annak ellenére is magával ragadó város, hogy Latin-Amerika egyik legnagyobb turistagyűjtőhelye. A legfrisebb Lonely Planet (2010 április) információja, miszerint a múzeumokba csak közös jegyet lehet váltani pontatlan, mert mindenhova van külön belépőjegy is.
A város legjelentősebb látnivalója a katedrális (valójában még két másik templommal egybeépülve), ami tele van olyan jegyekkel, melyekben egyesül az európai katolikus és a helyi indián hagyomány. Bent nem volt szabad fotózni, ezért nincsenek képeink. A belépő helyi viszonyokhoz képest nagyon drága (kb 1000 Ft), viszont megéri, és az audioguide meglepően informatív.
A hagyományok keveredése a legszemléletesebben a katedrális Utolsó Vacsora festményén jelenik meg, ahol az asztalon cuy (aki lemaradt volna a La Nueva Palomino... posztunkról: tengerimalac) van tálalva. Ugyanígy az egyiptomi bibliai jelenteket ábrázoló festményeken a tevék helyett lámák szerepelnek. Ezekkel az apró történelmi torzításokkal kívánta a katolikus egyház meggyőzni a különböző indián népeket - na jó, ennél voltak sokkal durvább módszerei is, de erről majd később.
Szintén a katedrálisban található az első kereszt, ami elérte Latin-Amerika területét.
A templom fülkéit számos Jézus és Mária szobor díszíti, mindnek külön funkciója van. Például az egyik Krisztus-szobor a földrengésektől véd, egy Szent Antal szoborhoz a kiadó lányok imádkoznak férjért, egy másikhoz pedig a fiúk, akikért a lányok imádkoznak, hogy szabadítsa meg őket a lányoktól.
A Mária szobrok mind háromszögletű ruhákat viselnek, melyek hivatalosan a Szentháromságot, a helyiek szemében viszont Apu-t, a hegyek istenét idézik.
Elképesztő keveredése ez a hódítók és meghódítottak kultúrájának.
A katedrális egy külső részlete:
A katedrális és a főtér az Inka Múzeum felől:
Az Inka Múzeumtól sokat vártam, de sajnos csalódás volt. A kiállított anyagok jók, de semmiféle érdemi magyarázat nem kíséri őket. Úgyhogy sajnos be kellett érjük azzal, amit a Museo Larcóban tudtunk meg Limában. Úgy jöttem el Peruból, hogy néhány alapvető kérdésemre nem sikerült választ kapnom az inkákról, úgyhogy ha valaki véletlenül ennek a témának a szakértője, kérem jelentkezzen!
A legérdekesebb momentum számomra az inka "nemzeti" ébredés a 18. században, illetve ahogy az inka történelem meghatározó pillanatai megjelennek a szőttesek mintáin (például ahogy négy stilizált ló között áll egy emberalak azt jelképezi, amikor az egyik lázadó inkát a spanyolok négyfelé szaggatták lovakkal).

Egy hideg és semmilyen szálláson aludtunk de szép házban,
viszont a közeli Kukuly étterem a maga egyszerűsége mellett is felülmúlt minden várakozást. Furcsa, helyi cereáliákból készült leves és valami pörköltféle volt a napi menü kokateával 2 dollárért, az étterem fahéjas tejberizse pedig egyszerűen felülmúlhatatlan.

Sajnos itt újra meg kell, hogy ragadjam az alkalmat, hogy árulkodjak a nép nénikről. Amikor Peruról és Bolíviáról nézeget képeket az ember, gyakran lát rajta mosolygó és nagyon vendégszeretőnek kinéző nép néniket. Azonban a valóság az, hogy ezekért a mosolygós képekért fizetni kell. Egyébként nem mosolyognak a turistára, hiába élnek sokan belőlük, gyakran nem válaszolnak a kérdésekre, vagy csak nagyon vállvonogatva.
Egyébként két fajta népi néni van: a megélhetési és a sima. Simából rengeteg van, ők tényleg ilyen ruhákban nyomják egész életükben. A megélhetésiek egész nap egy babalámával róják az utcákat turistákat keresve, akik jó pénzért lefényképezkednek velük.
Nekem is kellett egy ilyen kép, úgyhogy beálltam a sorba. Kérdeztem előre, hogy mennyibe fog kerülni, mondták, hogy "önkéntes hozzájárulás". A kb. 5 mp-es munkájukért adtam 2 dollárt, de nagyon húzták a szájukat. Ja igen, a legdurvább az, hogy olyan félelmetessé, kicsit agresszívvé válnak, amikor nem elég nekik a lóvé.

Ugye milyen szép képek? Most mondhatnám, hogy mekkora autentikus élmény volt, de sajnos nem. Csak egy újabb turistacsapda.
Néhány megjegyzés még ehhez: én megértem, ha averziójuk van a fehér emberekkel kapcsolatban, hiszen kiírtották és meghódították őket. Viszont kérdés az, hogy ezek a nénik mennyire vannak tisztában a történelemmel. Ugyanakkor a másik oldalról a rettenetes turistacsürhe láttán valahol megértem őket. Számos turista dzsungelharcos ruhában nyomja a perui nagyvárosokban, és látszik rajta, hogy halál komolyan azt hiszi magáról, hogy ő most felfedezi ezt az elfeledett kontinenst a macsetejével, amit egyébként több tízmillió ember látogat meg évente. Persze mindkét oldalon vannak kivételek. És nagyon érdekes, hogy a helyi férfiak általában sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek, mint a nők. Biztos többet kéne, hogy tudjak a kultúrájukról, hogy értsem ezt a nagy különbséget.

WP: Még annyit fűznék hozzá, hogy életem egyik legviccesebb vagy inkább leggiccsesebb WC huzatát találtam cuczoi szállásunkon. A rózsaszín szín azt illemhelyen már eleve nevetésre ingerlő, de azok az aranyos apró minták vagy masnik tényleg az ízlésficam magasiskoláját jelentették :)