El Chino

Egyik délután áthajóztunk El Chinoba, a lodgehoz legközelebbi 100 fős településre. A falu neve onnan származik, hogy valószínűleg kínaiak alapították, és állítólag sok itt élő ember arcvonásaiban felfedezhető ez a vonal.

A falu főtere:

Életkép:

Egy helyi kisfiú:

A falu egy igazi nagy közösséget alkot, mindent együtt vagy rotációs rendszerben csinálnak, illetve a bevételeket is közösen kezelik. Áram nincs, csak heti egy napon, akkor is csak pár órára.

Itt egy helyi nő éppen yukából készült italt csinál. Holnap lesz a minga, ami leginkább kalákának felel meg, és a férfiaknak kell egy kis energiabomba. Sietni kell vele, hogy másnapra megerjedjen. A hölgy nekünk is adott kóstolót, de miután felnyitotta az értékes nedűt tartalmazó konténert, körülbelül 500 bogárka szállt ki belőle, úgyhogy egyetlen amerikai vállalkozott a kóstolóra, ezzel megmentve a gringók becsületét.

Itt a pálmalevelekből készült tető egy részlete:

Itt egy nagyon szép helyi lány, aki az egyik dzsungelvezető barátnője:

Miután körbevezettek minket a falun, meglátogattuk a füvesasszonyt, aki elmagyarázta nekünk a különböző növények gyógyító hatásait.

Azonban itt is a házipapagáj aratta a legnagyobb sikert, aki le sem akart szállni a vállunkról. Annyira édesek ezek a papagájok, ahogy kinyújtják az ember felé a karmaikat, ezzel jelezve, hogy fel akarnak rá ülni.

Amíg mi a füvészasszonyt hallgattuk, Roberto spontán madárnézésre vitte Petit. Sajnos én erről lemaradtam, pedig a képek alapján nagyon sok madár ült a fákon.

Hazafelé a sámánnénivel utaztunk a hajón:

A Tahuayo folyó (nevét egyébként egy madárról kapta, melynek a kiáltása úgy hangzik, hogy Ta-wa-yo) mentén élő népek különleges és meglehetősen absztrakt hiedelemvilággal rendelkeznek. A folyóban és a környező tavakban élő rózsaszín hasú delfinek uralják szerintük a víz alatti világot, melyben a delfineken kívül szirének élnek. A delfinek férfi képében a nőket csábítják el, a szirének pedig a férfiakat. Érdekes interpretációja ez annak az életformának, melyet több ribereno (anno a hittérítők által a dzsungel mélyéből a part mentére telepített lakosság) is él: az emberek mindig ott vállalnak munkát, ahol éppen van, sokszor több száz kilométerre a szülőfalujuktól. Paul Beaver szerint (ld Diary of an Amazon Jungle Guide. Amazing Encounters with Tropical Nature and Culture) ez van, hogy egyszerre több család fenntartásával is jár. Mivel itt nem divat a házasság, nem is nagyon ellenőrizhető a dolog, de a szirének csábításával legalább jól megmagyarázható.