A canopy kötélpálya

Kb. egy órányi dzsungelsétára a lodgetól egész különleges élményben lehet része a magasságtól nem irtózó vendégeknek. Egyébként minden kirándulás gumicsizmában történik, ugyanis gyakori, hogy 10-20 centis sárban kell gázolni. Néhol, különösen a lodgehoz közel van kitaposott ösvény, de leginkább az érintetlen aljnövényzeten botorkál a csapat (7-8 ember a vezetőkkel együtt): óriási gallyak, fatörzsek keresztezik az utat, néhol egy fatörzs szolgál hídként a mocsáron át.
A kötélpálya 40 méteres magasságban van, két úton lehet feljutni az első platformra: vagy felmászik az ember saját erejéből (hegymászó felszereléssel, mászógéppel), vagy felhúzzák a vezetők (nagyon örülhettek a vékony bennszülött srácok amikor megjelentek a 130 kiló fölötti paranormális hölgyek. Na jó, azért én sem voltam semmi, elég lassan ment a dolog :). Én azt hittem, hogy már megedződtem a csillebérci kalandparkban, de mégsem. Megpróbáltam ugyanis az önálló erővel történő felhúzódzkodást, de az első 20 centi után beláttam, hogy 40 méter felfelé igencsak meghaladja képességeimet.
Úgyhogy felhúzattam magam én is, ez a csúnya igazság. A platformok a helyi emberek által szentként számon tartott kapak (így van magyarul?) fa tetején találhatók. A sámánok amikor rosszat vagy jót akarnak tenni valakivel ide jönnek rituálisan megkérni a fa szellemét, hogy teljesítse akaratukat. A platformokról csodálatos kilátás nyílik a dzsungelre, a kötélpályákon lecsúszva pedig igazi majomnak érezheti magát az ember.

Azért elég félelmetes az elrugaszkodás a platformról, valamint az is, hogy a platformok a fákkal együtt mozognak ahogy fújja őket a szél és ahogy rájuk nehezedik a másik oldalon éppen leugró ember súlya. A harmadik kötélpálya után egy hosszú kötélen kell leereszkedni oda, ahova tartozunk: a földre.