Islas Ballestas és a Reserva Nacional Paracas

Ugrálunk az idősíkok között mint Proust (bocsánat). Paracasban még Nazca után voltunk, Lima és dzsungel előtt, de csak most jutottam el, hogy írjak róla.

A busz Nazca és Lima között kérésre megáll a főúton, ahonnan egy taxival bedobhajtuk magunkat Paracasba kb. 20 perc alatt és 12 sole-ért. A turisták két dolog miatt mennek ide. Hogy megnézzék a Ballestas szigeteket, amelyek tele van madarakkal és néhány fókával. Annyira tele van, hogy a mai napig folyik itt a guano bányászat. Most már csak hatévente, de amíg a guanó adta a műtrágya fő alapanyagát (19 sz. vége, ha jól emlékszem), addig komoly vagyonok születettek ebből. Ja, ha valaki nem emlékezne a gimis földrajzórára, akkor a guanó nagy mennyiségű összeszáradt madárszar, ha jól emlékszem magas kéntartalommal. Ballestason olyan hat hét méter magasságban rakódott le, de a hajóból csak annyit látni, hogy minden fehér.
Ja és a madarakat. Humboldt pingvineket, amelynél északabbra (melegebb területen) már csak a galapagosi pingvinek élnek. Voltak még kormoránok (két fajta is, de ezeknek utána kell nézzek, meg valami nagyméretű honos tengeri madár).
A program reggel 8 kor indul, kb 11 ig tart, egy óra oda egy másik vissza és egy óra ott. Ha szerencsés az ember palackorrú delfinnel is találkozik, ahogy mi. A hajók Paracasból indulnak és mennek mint a gép.

Kis szerencsével palackorrú delfinekkel lehet találkozni kifelé menet.

A sziget egy képe

Amiket kínálnak a szigetetek: A Humbold pingvinek
Red footed Cormoran

Peruvian Booby

Inca Tern

Guanay Cormoran

Oroszlán fókák, alvók és


A Reserva Nacional Paracas a legnagyobb félreértés, mindenkit lebeszélek róla, aki gondolkodik rajta. Úgy adják el, hogy itt egy flamingo, ott egy visitor center, amott egy másik madárkülönlegesség, aztán pingvinek is. Ehhez képest szörnyen gyanús lett az egész mikor először álltunk meg és a vezető fosziliákról kezdett magyarázni.


Részemről ez volt legérdekesebb foszilia felfedezés

Ennyit látsz a rózsaszín flamingókból

A szép tengerpartok 1

A szép tengerpartok 2 ( a világon csak 3 helyen van ilyen vörös homok!!!)

Madárszinten volt ez az érdekes csőrű madár. Úgy emlékszem ilyet utoljára Shetland szigeteken láttam

És volt egy ilyen madárraj is

Kb 30 sole-ért a következőt kapja az ember. Összidőtartam: 5 óra. Ebből buszon rázkódás: 1,5 óra, ebéd másfél óra, fosziliák tanulmányozása 0,5 óra. Szép tengerpartokon gyönyörködés 1 óra, birdwatching: fél óra. A visitor centre romokban az utolsó földrengés óta, a flamingókat csak két km-ről lehet nézni, mert különben elrepülnek, stb. Az étteremben horror árak, madár szinte zéró. Ha tengerpartokra vagy kíváncsi, ne hagyd ki, ha madarakra, állatokra, felejtsd el. Érdemes tisztázni előre, mi az utazás eszköze, mert mi egy ócska midi busszal zötykölődtünk. Előttünk négy olasszal, akik közül a főokos – nem viccelek – 11 től 5-ig végigbeszélte az utat. Mit beszélte, magyarázta.

Az egész úgy van kitalálva, hogy a turista reggel lenyomja a hajótúrát, déltől meg a nemzeti parkot, este meg már felkapaszkodik egy buszra Lima vagy Nazca felé. Szállás rengeteg, jó áron, egyben lehet alkudni a hostelre és a két programra, Csak – mondom – a nemzeti park időpazarlás ebben a formában és egyénileg nem tudom, hogyan engedik be az embereket, de nem nagyon, hiszem, hogy beengedik őket bóklászni.

Arica

Arica 2000 kmre van Santiagótól. Este még felbuszoztunk a fővárosba, ki a reptérre 9 kor, bevackoltunk magunkat a váróban és vártunk reggel ötig. A jóidő csúnyán megtréfált engem. Valparaisoban annyira jó volt az idő végig, hogy farmerben és rövid ujjúban lehetett járkálni. A reptéri alvást is hasonló lazának gondoltam és hiába mondogatta Nóri, hogy burkoljam körbe magam a hálózsákkal, nem hallgattam rá. Mondjuk szandálban voltam zoknival. Tudom, nagyon ciki, de a túracipőm még mindig vizes volt. Ok, megfáztam, ezt hörgöm három napja, ezért voltam kómás a lámák között.

Délre leértünk Aricába, iránytaxi behozott, szállást amit ajánlott drágáltuk. Arica állítólag százezres nagyváros, de a belvárosa öt utca így, három utca úgy. A Residencia America vezetője egy igazi sárkány matróna volt. Minket csak kedvesen irányított, de a szegény férjét, meg a takarítónőt!

Befizettünk a másnapi Chungara túrára, elmentünk enni egy utolsó bifét (Nóri halat) és kerestünk madarakat.

Először a kikötőbe mentünk, ahol pelikánok és oroszlánfókák pihentek nagy számban. Gondolom a halak miatt szoktak ide, de akkor is furcsa (szomorú?) látvány volt a szemétben úszkáló fókák látványa, meg a háztetőn pihenő pelikánok sora. Bár a képek szépek, hiányzott az egészből a kihívás :(

Nori bemereszkedett a halaszok koze. Eppen kagylot pucoltak, megkinaltak Norit is, aki egy metert ugrott hatra, mikor meglatta a figura kezet.

A varos nevezetessegei koze tartozik ez a templom, amelynek szerkezete vas, es Eiffel tervezte es gyartatta le Franciaorszagban. Ugy tunik valamiert Eiffel nepszeru volt errefele, de ez meg azelott volt, hogy megepult volna a torony.

Utána kimentünk Humedalba, nincs benne az útikönyvbe, az busz nem jár arra, és még félre is értettek minket (vagy mi őket). Így először csak a tengerben, a hullámzásban gyönyörködtünk,majd rájöttünk, hogy még menni kell. Mire kistoppoltunk még 10 km-t már ment le a nap. Ó így is láttam egy új madarat, gyönyörűen röpültek, max látvány, de hát kicsit fájt a szívem. Este már sötétben stoppoltunk vissza. Ez szerintem siraly

Ez valami uj madar, megvan a neve, de nem talalom most



Ez egy keselyu
Ennek is megvan a neve


Aztan lement a nap

A másnapot már megírta Nóri. Én nem emlékszem belőle semmire, csak az első megállóra, sőt talán a reggelire is. Majszoltam ott valami lekváros kenyeret, de már lázam volt. Utána kaput. Aztán egyszer csak megvilágosodtam 5 felé, hogy a lázamra talán lázcsillapító kellene. De nem tudtam megmozdulni, annyira kába voltam. Arra gondoltam, valahogy ide kellene hívni Nórit, mert éppen megálltunk valahol. És kinyitom a szemem és jön Nóri felém :) és tényleg jött.

Egyébként tegnap megnéztem a képeket a túráról és elszörnyedtem, amikor lámákat etető nyugdíjasokat láttam. Gusztustalan, tahó, utálom az ilyet, hogy viselkedhetnek így emberek? Ez az a fajta turizmus, amit nem szívlelek és próbálom magam távol tartani őket.

A megfázásom miatt, meg a kifáradunk miatt a tegnapi napot (júli 28) Aricában töltöttük, bár eredetileg tovább akartunk menni. Azt terveztük bepótoljuk a lemaradásokat a blogon és alszunk. Nem sikerült, mert a piacot mégiscsak meg kellett nézni, pénzt kellett váltani, Nóri hatalmasat hisztizett, időbe tartott míg elfáradt és eközben még az El Morrora is fel kellett másznunk. Ez a város felé magasodó szikla a jelképe Észak-Chile elfoglalásának.

A második háborúban a hegyen voltak a peruiak, lent meg a chileiek, akiknek valahogy mégiscsak lenyomták a fentieket. Akkora győzelem volt, hogy állítólag egészen Limáig elfoglalhatták volna Perut, de megálltak Aricánál. Chile felső két tartománya Arica és Iquique ekkor került ide.

Estére egymással megbékélve, lázamat leküzdve egy utolsó utáni bifére készültem a helyi étterembe, amikor kiderült, hogy este nincs konyha. Azért volt ez a nagy készülődés, mert ott ettünk délben is. A tulaj nagy tenger barát lehet. Fényképek világítótornyokról, delfin szobrok, hajómodellek. Egy kicsit beszélgettek Nórival és itt is kiderült, ami már sokszor. Magyarország az elmúlt 60 évben két dologgal ért el világhírnevet. Foci és a forradalom. Jó érzés volt, hogy ez így beugrott a bácsinak, itt Aricában, a világ másik végén.

Ez a Residencia Americana jó hely, nem reklámból mondom. 1. van wifi 2. az előtte lévő sarkon mennek a fontos colletivo taxik, a 4, 8, 12, és az A, amelyek a buszpályaudvarra visznek. A utca felső felén van a kis étterem, amely hangulatos, barátságos és olcsó. A bife a lo pobre csak 2800 peso. Az utca egy utcányira van a fő sétáló utcától és minden forgatagtól. Szóval Okés a hely.

Egyébként ahogy haladunk észak felé egyre jobban váltják a dollárt. Puerto Monttban még 495 peso volt, Santiagoban 500, Valparaisoban 520, Aricában 529 volt egy dollár.

Puerto Madryn - Punta Loma

Reggel átvettük az autót és máris elindultunk Punta Lomo felé, amely az egyik fóka hely. Útközben vadlovakba akadtunk, fényképezni kezdtünk, és ez volt az a pillanat, amikor a lovak legalább annyira érdeklődőek voltak, mint mi. Benéztek az ablakon, megnyalogatták a tükröt, az egyik pedig megkóstolta a kormányt. na itt mondtam Nórinak menjünk tovább.

Punta Loma-hoz érve Nóri azonnal elolvadt a sok fóka látványától.


Egy olyan 30-40 állat úszott, pihent veszekedett, élvezte a napsütést.
Ezek napoznak:

Ez fejest ugrik:

Ezek alszanak

Ez épp kidugja fejét a vízből
Itt lettünk figyelmesek az angolul Rock Shag-nek nevezett, magyarul talán kékszemű kárókatona (Phalacrocorax atriceps) társaságra. Én is izgalomba jöttem.
Ez még valami gyerek lehetett, Wikipédián látom több alfaja is van.

A távolban megpillantottuk első bálnáinkat, de a későbbi képekhez képest ezek annyira semmitmondóak, hogy nem is teszek fel képet.

Innen visszatértünk Puerto Madrynba, Nóri beült a parti sétányon egy teára, én meg kimentem a homokra a partot nézni. Ott is voltak bálnák. Csak egy teszek fel, mert ilyet közelebbről sem sikerült csinálnom
Ebben az az érdekes, hogy vagy egy percig így fejjel lefelé maradnak. Kicsit lóbálják a farkukat, de nem süllyednekle.
Húú, órákig lehet őket bámulni. Madrynban a parti sétány kávézókkal és búvárirodákkal van tele. Ilyenkor télen is lehet merülni, bár elég hideg, megfázás veszélyes. A kávézókból meg ilyen látvány jön az ember szeme elé ,mint fent. Néha a víz felett elhúzott egy ilyen fekete madár.