Az egesz a napfelkeltevel kezdodott. Nori szerint a napfelkelte csodalatos lehet a hegyen, a romok kozott. Az utikonyv is ezt irta, azzal megspekelve, hogy korai indulassal lehet elkerulni a tomeget.
A hajnali indulas mellett a fo erv megis az volt, hogy a Machu Picchu fole magasodo Wayna Picchura csak ketszer 200 embert engednek fel, meghozza az elso negyszazat. Ez sok turista gondolatat mozgatta meg, de az enyemet talan nem ugy mint az oveket.
Ha az elso negyszazban benne akarsz lenni, akkor a kovetkezo dolgok tortennek veled.
Felkelsz valamikor 2.30 es 3.oo kozott, hogz 3.30 kor biztosan elindulj szallasodrol a gyalogosveny also bejaratahoz. rovid 20 perces seta utan a vaksotetben eljutsz ide es azt tapasztalod nem keltel fel eleg koran, de az elso 100-ban meg benne vagy. A kapu csak 4.3o nyit, ugyhogy fel orat acsorogsz a hidegben, vagy ulsz a koveken (vagy cigizel)
4.30 kor elindul a tomeg es jon a legoruletesebb resz. Kb egy orat kell felfele gyalogolni, de nevezzuk inkabb lepcsozesnek. Vak sotet van tovabbra, mindenki fejlampaval a fejen megy (kiveve engem), porszag, botorkalas, morgas, nem igazan latod hova lepsz, csa leszegett fejjel mesz.
Az elso 10 percben meg megy a versenyfutas, hatulrol jonnek elore az igazan elszantak, a gyorsak, a megszallottak, vagy akik elaludtak az indulast. Mindenki izgul, hogy benne legyen az elso negyszazban, bar nagyreszuk nem tudja mi var majd a Waya Picchu-ban. De valami biztos amiert erdemes ez a hajnali rohanas.
Fel ora mulva beall a tempo. Az emberek lassan rajonnek, hogy a hidegre kicsit tuloltoztek magukat es egyre gyakrabban allank ki egy kis atoltozesre. Kis csoportok alakulnak ki, mar nem beszelget, jopofazik senki, csak zihalas hallatszik (vagy csak magamat hallottam).
Utolso 30 perc. Jonnek a kiallasok, pihenesek. Ebben en is peldat mutatok. Nori lelassul, de elottem megy es kisebb rajnak lesz a vezetoje, akiknek jol jon, hogy valaki mer lassu lenni elottuk, es nem elozik meg.
Utolso 20 perc. Ja nem egy ora alatt lehet felerni, hanem egy husz. Meg sotet, nem latod hova fogsz erkezni. Szimplan nincs levegom. Ragyujtanek.
A tomeg felert. Ujabb sor keletkezik, mert a Machu Picchu csak 6 kor nyit. Van meg 10-20 perc megszaradni, fagyoskodni. Mar vilagosodik. Mennek az orok vegig a soron, mindenkit kerdeznek, 7 kor vagy 10kor akar menni a Wayna Picchura. Mi a 7 orasat akarjuk. Pecset jon, eloszor vagyunk nyugodtak reggel 3 ora ota.
6 kor nyitas, egy orat boklaszunk a romok kozott, latok fecskeket, a taj, az epitmenyek lenyugozo. Elkepeszto mennyi munka, emberi ero lehet benne (Kepek, meg a helytortenet majd a kovekezo posztban)
6.40-re a Wayna Piccchu bejaratahoz erunk. Nem tudom, hogzan, megyek a Nroi utan, ugy tunik o felkeszult az utra. En csak megyek mint egy robot. Ujabb sor. 7 kor kapunyitas, bejutas egyenkent, nevet fel kell irni. Ugy tunik mintha napi ketszer 400 lenne a max embertomeg, de nem emlekszem pontosan. Feleslegesen rohantunk volna? Kozben felkel a nap. Lattam mar szebbet, ezert kar lett volna feljonni.
7.15kor bent vagyunk. Nem hiszek a szememnek. Egy iszonyu meredek nagy hegy van elottunk. Uristen, ujbol maszunk? Rohoges helyett csak vinnyogni van eronk. Nekivagunk.
Kb 2 ora alatt erunk fel, pedig csak 200-300 metert kell masznunk szintben. A lepcsok a kobe vesve, eleg meredek, nem szegyellem gyakran megallunk.
Fent vagyunk. A kiltas pazar. Reggelizunk Machu Picchu-val a labunk alatt. Ja, az utikonyv szerint nem lehet muanyag palackot es kajat felvinni (uveget, termoszt lehet), de ez most mar nincs igy. Egy egycsucson vagyunk korbeolel a szel a faradt turistak lihegese, esetleg labszaga. Meg egy par meter csucs, ahol mint kecskek szokellunk sziklarol sziklara. Nagy a forgalom, mindenki a csucson akar napozni, kipihenni a maszast. De mi nem vagyunk tursitak, felrehuzodunk es azert is a tuloldalon szivjuk magunkba a hely szellemet.
Ennyi volt, ezert rohantunk. Megerte a latvanyert is, a hangulatert is, es persze a fizikai erofeszitesert is. Nori mindig belerangat ezekbe, de a vegen mindig orulok, hogy megtettem. Ez a hajnali rohanas a soteteben mar sok lenne 10 ev mulva. Azon viccelodunk, hogy talan en vagyok az elso Bechtereves magyar gerincbeteg ezeken a Picchukon.
Lefele lepesben jovunk, meg rosszabb a palya (egy ideig korforgalom van, annyira szuk az ut). Nori terde rossz, o mindig a lefele utakat szenvedi meg. nem baj, igy marad idom lefenykepezni egy kolibrit. Egy ora alatt lent vagyunk. Felulrol mindent lattunk Machu Picchurol, meg egy kicsit a romok kozott is boklaszunk. A bejarathoz kierve jon meg a feketeleves, a het dollaros lefele jegy.
Indulunk, ehesek vagyunk, de Nori meg megnezne egy muzeumot es pillango farmot, ami negyed uton van. Buszrol leszallunk, pillangofarm, de engem mar nem nagyon erdekel. A muzeum kozel es draga, Nori kihagyja, en meg sem probaltam bemenni.
A kis kitero miatt mar csak egy ujabb 20 pperces seta var rank vissza Aguas Calientesbe. Nem baj. Gzors ebed, vissza a szallasra a hatizakokert es fel a vonatra.
Nori - egyem a szivet - kiveri a hisztit a vasutasoknal miutan kiderul, hogy a 50 dollaros jegyunkert cserebe egy labtoro szukossegu helyet kaptunk a vonaton. Mukodik a dolog, atulunk a masik felures kocsiba es irany Ollantaytambo. Csak most vesszuk eszre, hogy ket oraig tart a 45, igen negyvenot kilometeres ut.
Ollantaytamboban kifogjuk a leglassabb kisbuszt ami Cuzcoba indul, a vezeto szerintem rovidlato ugy kapàszkodik a kormanyba. 2 ora mig felerunk, hogy aztan megterjunk valami olcso szallason.
Ez volt tegnap.
A romok a háttérben a Wayna Picchuval, ahova még felloholtunk
Egy közeli kép a Wayna Picchuról a romokról
Gyönyörködünk a kilátásban, lábunk alatt a Machu Picchu
Egy kolibri a fán pihen. Ezeket a madarakat először a hangjukról lehet megismerni (ez talán nem újdonság) Aztán ha türelmes az ember, a madarat meglátja. Reptében lefényképezni, cask úgy menetből amatőr felszereléssel (minek nevezzem a Canon EOS 500D-t a régi 75-300-s USM objektívvel), szinte lehetetlen. Olyan mint a Machu Picchu, a képek igazán nem adják vissza, élőben kell látni :)
Ez látszik Aguas Calientesből, ha a hegy felől jövünk vissza. Februárban ez az üres folyó kilépett a medréből.
