Otthon otthon előtt - Buenos Aires

Hát visszaértünk Buenos Airesbe. Reggel bezárult a kör, visszatértünk a kezdőpontra. Ugyanott szálltunk ki a reptéren, ahol kb. egy hónapja, és mennyire más érzésekkel. Kicsit meg is hatódtam, több dolog miatt. Egyrészt azért, mert Buenos Aires és Argentína egy csodálatos hely, ide bármikor szívesen visszatérek. Aztán eszembe jutott, hogy mi minden történt azóta, és hogy mennyivel többek lettünk. Visszagondoltam a lajhárra, az ugráló bálnákra, Dorillára, a gyapjasmajomra, Victoriára és Tomasra, buenos airesi vendéglátóinkra, a népi nénikre, Robertóra, a lámákra, Pedróra, a papagájra, a mindenféle baktériumokra és a fókákra, az előttünk táncoló kolibrikre, a csodálatos tájakra - ez mind milyen természetes volt az utóbbi öt hétben, némelyik kicsit vagy nagyon idegesítő is, de mind hogy fog hiányozni. Végül pedig annak örülök, hogy a különböző eredetű alkalmi szenvedéseink ellenére mennyire jól lemenedzseltük az egész utat egymás között és magunkban. És hogy negyed évszázadosan eljutottam ide.
Amikor otthon még az útra készülődve különböző blogokat olvastam, mindig azt hiányoltam belőle, hogy ok, hogy jártatok itt és ott, de hogy éreztétek magatokat. Így utólag én sem vagyok benne biztos hogy átjött-e a mi blogunkban az alapérzés - hogy mennyire jó volt itt.
Ez még nem a búcsú posztja, mert még maradt pár írnivalónk, csak egy amolyan hirtelen érzelmi kitörés a Pasteur utca Bricco kávézójában, Submarinót, vagyis forró csokit kortyolgatva a latin-amerikai télben.

Bálnales és tatu videó Puerto Pyramidesben

Puerto Madryn - Valdés félsziget - Puerto Pyramides

Az éjszakát a Punta Ballena (bálna) hostelben töltöttük. Nagy a választék szállásban PM-ban, mindenféle kategóriában, de ez a legolcsóbbak közé tartozott. A zuhanyzót elnézve nyár óta nem nagyon járt erre vendég. 80 pesot fizettünk egy kétágyas szobáért, zuhanyzó nélkül, de legalább jó meleg volt. Az árban benne volt a reggeli is, pirítós, lekvár, tea. Megpróbáltunk napkeltére kiérni a Valdés félszigetre, amely kb 100 km-re volt. Nem sikerült. Napkeltére (8.30) épp csak elhagytuk a szállást, Nóri a parton mindjárt megcsinálta festményszerű fotóit, amelyből az egyik a fejlécben is látható.

Na, de irány a félsziget. kb 30 km-t a nagy észak-déli főúton kell megtenni, s aztán kell lekanyarodni balra,. Miért lényeges ez? Mert utána annyira nyílegyenes az út, hogy az elkövetkező 80 km-en kb 5 kanyar van, és az argentínok nagyon tolják ezekben az egyenesekben, 130-140-vel.

Félúton a nemzeti park bejárata, 70 peso fejenként. Ezután mi egyből letértünk az Isla de los Pajaros (Madarak szigete), ami egy 10 perces kitérő volt, de nem láttunk semmit, csak a vakító napot.
Vissza a főútra és irány Puerto Pyramides a félsziget egyetlen települése, ahonnan indulnak a bálnatúrák. Kis falu gyönyörű faházakkal, de minden a turizmusról szól. Gyorsan csoportot keresünk és 10.30 kor már hajón vagyunk. Mindenki kap esőköpenyt, mentőmellényt, fel a hajóra és egy óriási traktor tolja be tengerbe a hajót meg az állványt, amin pihen a hajó (mivel éppen apály van).
Amint elérjük a mélységet, a hajó kiemelkedik, a tenger tengerkék, háborog, a vízpermet finoman beborít mindenkit. A szabályok elhangzanak (felállni, egyoldalra tódulni, felmászni tilos), amelyeket majd senki sem tart be. Kb 20 percet haladunk befelé. Másik két hajón is bálnalesők. Mint egy vadászat. Kb 5 perc után megjelenik a bálna, mindhárom hajó ráront. Kicsit keserű vagyok, hogy akkor most ez lesz, annyi itt a bálna, hogy mindenki találhatna magának sajátot.

Izlandon Húsavikban voltunk ilyen bálna lesen, ott ugyanez volt. Négy hajó egy bálnát üldözött, annak meg hamar elege lett a csődületből a zajból és elmerült. Mondanom sem kell a bálnák érzékeny állatok, pl utálják a zajt. Húsavikban a hajónkon a 40 turistából kb 32 úgy viselkedett mint a vásári tahó, akiket nem is igazán érdekelt az egész. Hangosak voltak, majomkodtak, röhögtek, visítoztak. Most is így indult, az első látványra a hajó női szekciója felsikkantott, nevetett és tapsolt. Aztán hála is istennek minden normális lett, a népek elcsendesedtek, mindenki kamerájába vagy fényképezőgépébe meredt és persze voltak akik annyira kikészültek, hogy még annyi erejük sem maradt, hogy a maguk elé tartott zacskóba hányjanak. Egyébként Izlandon összesen egy bálnahátat láttunk (bár lehet, hogy rosszkor voltunk rossz helyen). Ahhoz képest Puerto Madryn környékén tényleg csak úgy hemzsegnek. Az El Doradillon volt olyan, hogy egyszerre 6-7 bálnát lehetett látni.



Ezen a fenti képen a bálnaanya és a tinédzser bálnája fej fej mellett haladnak.
Újabb jó pont volt, hogy idővel minden hajó talált magának egy bálnát, és nagy csendben, óvatosan, figyelmesen az egésznek tényleg bálnales hangulata lett, ahol a lényeg a bálna volt, nem az hogy az idióta turisták jól érezzék magukat. A saját southern right whale típusú bálnánkat kb 5-10 méterre közelítettük meg. Mindjárt egy anyja-gyereke párt követtünk. A képek a bálnáról magukért beszélnek. Nóri csinált egy csomó videót, amit még nem tudtunk feltölteni. Összesen vagy egy órát voltunk kint, a tenger háborgott rendesen, izgalmas volt. Visszafelé még elkanyarodtunk egy szikla felé, ahol a már említett kékszemű kárókatonák voltak, és a képeken látszik, hogy tényleg kékszeműek!
Ja itt kell elmondanom, amit Nóritól tanultam közben. Valamelyik előző posztban voltak képek, hogy a bálna farka kiáll a vízből. Ez azért van, mert ilyenkor a bálna függőleges pozícióban van fejjel lefelé vitorlázik a farkával, azaz hagyja, hogy sodorja a szél, és ezt szórakozásból teszi!

Barátom, a tatu

Punta Nortében Peti még a parkolóban kiszúrt egy tatut. Eleinte nagyon félénk volt, de én hosszan követtem a prérin, és egyre barátságosabb lett, közelebb engedett magához. Nagy karmai vannak, és a tájékoztató táblák szerint egy pillanat alatt be tudja ásni magát a földbe, de szerencsére előlem nem menekült be a föld alá. A tatunak több fajtája van, ennek a típusnak a neve peludo. Kb. 20 percig barátkoztunk utána megköszöntem a társaságát és továbbmentünk a fókákhoz.
ÉÉÉS lesz a taturól hamarosan videó is és Bálna Bandiról is, aki a bálnalesen kb. 2 méter közelre jött a hajóhoz!
Itt látható a tatu és a nagy karma. Pont úgy szuszog, mint Kutyi! Szia Kutyi!!!
Itt a tatu ás.
Itt pedig oldalról mutatja meg magát.
Itt a tatu már megy hazafelé.

Mégis Bariloche

Most itt vagyunk egy szuper helyen Barilocheban. Mikor reggel kimentünk a pályaudvarra kiderült, hogy a busz csak Esquel-ig megy, ami kb 200-300 km re van B-től. A hóhelyzet miatt. A pénzt visszaadták erre a távra. mi felszálltunk a buszra, és úgy döntöttünk lesz ami lesz, majd valahogy továbbmegyünk.
10 óra buszozás után egyszer csak megállt a busz az út szélén. A túloldalon egy másik busz állt, ugyanettől a társaságtól. Feljön az utaskísérő, valamit magyaráz. Mégis van busz Barilocheba, méghozzá ez itt a túloldalt. Ugrás le, csomagok ki, másik buszba be, fel a buszra, így értünk este 9-re ide.

Szállásunk a 1004--es hostel, ami arra utal, hogy egy panelház 10ik emeletén vagyunk, nagy konyha, társalgó, wifi, hátul dormitorik, 6-8 ágyas szobák. ár: 55 peso per fő, kb 11 euro.

egyik oldalon tóra néző hatalmas ablakok végig, de nem látunk semmit, mert sötét van. És reggel sem fogunk amikor 7.30 tovahussanunk Chilébe, már ha lesz busz.

Bariloche Argentina Svájca, sípályák, a város a Lago Huapi partján, háttérben hegyek, drága boltok, mit egy alpesi falu. Egyébként is sok telepes jött ide. De hagyom, hátha Nóri is akar valami írni.

El Doradillo (Puerto Madryn)

A nap már lemenni készült, így még gyorsan áthajtottunk Madrynon, mert azt az infot kaptuk, hogy az ott levő strandokon a dagály idején kijönnek közel a bálnák. El Dorillo Madryntól északra van, kb 30 kmre, de murvás az út. Akkor még nem tudtam milyen élvezet vár rám.

Dorillo felé az útról több behajtó is van a strandokra, nem érdemes mindegyikre kimenni, bár csábító, amit lát az ember. ma már tudom, hogy a bálnák szeretnek napozni. Ilyenkor vesznek egy nagy levegőt, a hátukra fordulnak és napoztatják a hasukat. ha ezt a parttól pár méterre teszik, azt az emberek is élvezik. Amikor mi a Dorillo III. bejáraton a parkolóba hajtottunk, ez várt ránk.
De komolyan, addigra kiszúrtuk, hogy itt jöttek ki a legközelebb a parthoz a bálnák. Csak ezen a területen kb 5 bálna úszkált a közelben, a távolban másik 4-5. elképesztő! Míg a közeli bálna fotózásához a készültem a háttérben ez történt.
Ilyet dokumentumfilmben már gondolom mindenki látott, na de a saját szemével! Szóval a bálánk valahogy így napoznak, ahogy a következő képen látszik. Ezzel a bálnával ott volt a borja is, amely ott úszkált körülötte. Az egész kb 5-10 méterre a part szélétől.
Néha megfordult az állat, levegőt vett, majd komótosan visszafordult a hátára. Egy sirály ott volt mindit, pórbált csipegetni az ő vagy a borja fejéről. Hogy mit? Passz. Gondolom valami kaját.
Ezen a képen már látni valamit a sűrűségből. Itt az anya a borja, meg hátul egy harmadik.
Itt egy újabb farokemelés. Érdekes, hogy Nóri gépén, mennyire mások a kék színek.
Ez itt a végén a nagy sűrűség.
Ezen a képen egy háton van, kettő mellette, egy beúszni készül jobb oldalt, egy pedig a háttérben van. Hihetetlen volt.

Ezekkel az élményekkel eltelve szépen visszaautóztunk Punta Madrynba, összesen 20 dollárét kaptunk egy kis szobát két ággyal. Ettünk és vitatkoztunk egy jót, majd eltettük magunkat a következő napra, amikor egész nap várt ránk a közelinek tűnő, de távoli Valdez félsziget.

Puerto Madryn - Punta Loma

Reggel átvettük az autót és máris elindultunk Punta Lomo felé, amely az egyik fóka hely. Útközben vadlovakba akadtunk, fényképezni kezdtünk, és ez volt az a pillanat, amikor a lovak legalább annyira érdeklődőek voltak, mint mi. Benéztek az ablakon, megnyalogatták a tükröt, az egyik pedig megkóstolta a kormányt. na itt mondtam Nórinak menjünk tovább.

Punta Loma-hoz érve Nóri azonnal elolvadt a sok fóka látványától.


Egy olyan 30-40 állat úszott, pihent veszekedett, élvezte a napsütést.
Ezek napoznak:

Ez fejest ugrik:

Ezek alszanak

Ez épp kidugja fejét a vízből
Itt lettünk figyelmesek az angolul Rock Shag-nek nevezett, magyarul talán kékszemű kárókatona (Phalacrocorax atriceps) társaságra. Én is izgalomba jöttem.
Ez még valami gyerek lehetett, Wikipédián látom több alfaja is van.

A távolban megpillantottuk első bálnáinkat, de a későbbi képekhez képest ezek annyira semmitmondóak, hogy nem is teszek fel képet.

Innen visszatértünk Puerto Madrynba, Nóri beült a parti sétányon egy teára, én meg kimentem a homokra a partot nézni. Ott is voltak bálnák. Csak egy teszek fel, mert ilyet közelebbről sem sikerült csinálnom
Ebben az az érdekes, hogy vagy egy percig így fejjel lefelé maradnak. Kicsit lóbálják a farkukat, de nem süllyednekle.
Húú, órákig lehet őket bámulni. Madrynban a parti sétány kávézókkal és búvárirodákkal van tele. Ilyenkor télen is lehet merülni, bár elég hideg, megfázás veszélyes. A kávézókból meg ilyen látvány jön az ember szeme elé ,mint fent. Néha a víz felett elhúzott egy ilyen fekete madár.

Csoda és csalódás Puerto Madrynban

Puerto Madryn maga a tökély volt. Láttunk minden állatot, amit az évszak ilyenkor ígért. Bámultuk bálnák hasát a naplementében, egy tatu a cipönk orrát szagolgatta stb. Ez a hely a legjobbak közéé való. Már látszik, hogy mi a téli utazás előnye (és mindjárt jön a hátránya is)

Egy hirtelen ötlettől vezérelve a varratokat kiszedettem egy orvossal, enyhe rosszullét, némi dollárpénz és újabb kötözés lett a vége. Hogy jobb-e? Hááát jobb.

Ma este jött a szívás, a busz este nem indult Barilocheba, mert a háhót lezárták. Helyette holap reggel indul. Most hostelben alszik Nóri, én is készülök. remélem egyszer eljutunk Chilébe. A buszon majd írunk részletesen is.

Fókák - Puerto Madryn

A 20 óra meglepően gyorsan eltelt, éppen azt álmodtam, hogy elraboltak az ufók, amikor bejelentette a sofőr, hogy Puerto Madrynban vagyunk. Béreltünk kocsit, kicsit megfáztam, úgyhogy én is kiestem a búvárkodásból. Megyünk mert várnak minket a tatuk, nanduk, lámaféle valamik, bálnák meg a fókák és mindenféle madarak! Kérdeztem az autóbérlős nénit, hogy hogy kell állatokat nézni - megállni egy helyen és várakozni? mondta, hogy nem kell várni, mert ott jönnek az úton : )

Képeket még nem tudtunk tölteni, nincs sok időnk netezni, lehet hogy ez egészet felnyomjuk Picasara: http://picasaweb.google.com/noravarady

Már megy is fel

Buenos Aires - Puerto Madryn

Ilyen nincs és mégis van. Ahova tegnapelőtt nem volt jegy, oda ma volt. Ha valaki még tudja követni, az eredeti elképzelés az volt, hogy Puerto Madrynból egyből nyugatnak megyünk Barilocheba (szintén Arg., de már a Chilei határ mentén). Erre tegnap előtt azt mondták nincs ilyen busz, csak ha kitérővel megyünk (13 óra helyett 16-18 óra utazás). Azt is mondták, hogy utána B-ből nem lehet átmenni Chilébe a hóhelyzet miatt. Ma mikor kimentünk jó korán a pályaudvarra az indulás előtt még érdeklődni, pont az ellenkezőjét mondták. (Nóri: Az, ami az első alkalommal teljesen kaotikusnak átláthatatlannak, sőt felháborítónak tűnt, másodjára már kezelhető volt. Ma reggel már tudtuk mi a rendszer és sokkal magabiztosabban „tárgyaltunk” ). Gyorsan megvettük a jegyet rá.

Most már hat órája utazunk a busszal. Háromszori étkezés jár, az első 30 perc után bejelentették, hogy nagywczni tilos. Oda kell majd figyelni, mit viszünk be.

Semi cama osztályon utazunk, a cama osztály már elfogyott. Cama osztályon teljesen el lehet feküdni, itt csak majdnem. Emeletes busz, valami mindig megy a tv-n. Másfél órán át a 90 es évek slágerei voltak, Dj Bobo, No Mercy, dr Alban stb, aztán lejárt a DVD és a 30 mp-es menühangot hallgattuk egy másik órán keresztül. Ilyenkor mindig gondban van az ember, hogy szóljon-e ha a másik 30 embert nem zavarja. Végül szóltam. Most 80 as évek szól a rádióból.

A busz elején a tv enyhén ázik, kanyaroknál megárad, mint folyó. A mi ablakoknál is be-be csorog, de semmi komoly, védekezünk. Esik, mióta elindultunk. Tegnap éjjel óta esik. Remélem 1600 km-vel arrébb nem esik, nagy természetjárás néz ki. Puerto Madryn a fókáiról, a bálnáiról és a pingvinjeiről híres. Hemzsegnek a Valdez-félszigeten. Nóri nagy vágya a fókák. Látni őket minél közelebbről (mínusz állatkert). Majdnem mentünk úszni is velük itt. Aztán én kiestem az ujj metélésem miatt, és úgy tűnik Nóri is feladja ezt, mert fél a hidegtől. Elvileg olyat lehet, hogy adnak búvárcuccot, odavisznek, beugrasz, aztán ha bátor vagy arcon puszil a fóka, és együtt úszkáltok a tengerben. Álom marad egyelőre.

A bálnák ilyenkor ívnak, vagy mit csinálnak, télen nagy sűrűségben vannak itt bár kevesebbet ugrálnak ki a vízből. A sok tízezer pingvin csak néhány száz van itt a tél miatt. Titkon számítok kedvenc tengeri madaraimra is a partok mentén. Nagy halfarkas, kormorán, esetleg szula. Remélem mindenkivel lesz szerencsénk találkozni. Két napot leszünk összesen itt.

Visszatérve a buszozásra, két dolog lepett meg. Az egyik, hogy annak ellenére, hogy mekkora szerepe van a buszoknak, a hosszútávú közlekedésben, mennyire nincs hozzá infrastruktúra. Eddig egyszer álltunk meg, gyakorlatilag egy sáros locs pocs helyen, ami WC, étterem, egyéb dolgokból is teljesen lepattant volt. A másik az út. Gyakorlatilag az utolsó 1300 km-t egy akkora úton tesszük meg mint a 6-os út. Jobbra-balra a hatalmas semmi, elszórva mi mással mint szarvasmarhákkal.

Argentin és uru kaják

Chivitos: Uruguay nemzeti étele, á la turista. Steak, saláta, mindenféle furcsa savanyúság (az egyik olyan, mint a vattacukor, csak savanyú), tojás a tetején és sültkrumpli (papa frita, nem patata, mert az itt az édes krumpli).

Chajás: uruguayi édesség, eklektikus nagyon, a belseje tejszín, piskótatészta, leszórva furcsa édes porral, körülötte dulce de leche (ezen is megy a vita az argentinok meg az uruguayiak között, hogy ezt ki találta ki, miközben közönséges karamellről van szó – na jó, elég selymes és finom változatban)

Empanadas: ez nagyon tipikus itt mindenhol, olyan mint a burek a Balkánon, mindenfélével töltött tészta: egyszer zöldséggel, egyszer hússal, a tegnapiban amit Sacramentoban vettünk még bogár is volt. Jaj de ennék egy jó kis bureket Moja Kravica joghurttal.

Chipa: tömény sós és sajtos kiskifli.

Vannak még mindenféle ínycsiklandó torták, a képen látható rikottás spenótos tökös.

Biztos még sok minden van, de mi ezeket ettük, na és persze a steakeket, de erről már volt szó.